Motoros blog

A BMW 1200 GS-ről számos tesztet, élménybeszámolót, promóciós cikket olvashattok (tele a net), nincs hiány vicces, kritikus, megszállott, tárgyilagos, (pro- és kontra-) elfogult és elfogulatlan írásokban. Ha ilyesmire vágytok, a Google a barátotok, ez a cikk nem erről szól. Soha nem vezettem ilyen motort, ennek egyetlen és legalapvetőbb oka, hogy egy laza 10 centi űr van a talpam és a talaj között, ha egy BMW 1200 GS nyergébe pattanok (pattannék :). Megszámlálhatatlan órát töltöttem viszont a hátsó ülésen, ez az írás az ezzel kapcsolatos élményeimről és tapasztalataimról szól.

Mintegy 4-5 évvel ezelőtt, egy eléggé szürreális szituációban szegezték nekem a kérdést, hogy lenne-e kedvem egy motoros túrán részt venni utasként. Mindig is vad, fiús lányként tartottak számon, így érthető, hogy csupán az okozott némi fejtörést, hogy akarok-e a szóban forgó 1200 GS -t vezető úriemberrel pár napot együtt tölteni, maga a motorozás ténye egyáltalán nem. Szó szót követett, és mire észbe kaptam teljes motoros menetszerelésben ültem életemben először egy BMW hátsó ülésén útban a szlovákiai Csorba tó felé. Korábban csak 3 alkalommal ültem motoron, ebből egyszer Babettán (vezetőként, pár karcolással megúsztam) és két 125-ös gépen, ahol volt mit csinálnom, hogy elférjek annak ellenére, hogy akkoriban vaságyastul úgy 40 kilót ha nyomtam (Óóó, azok a régi szép idők…).  Elvarázsolt, hogy kényelmesen el tudok helyezkedni, ha kell hátradőlök, ha kell a vezetőhöz simulok (itt jegyezném meg, hogy mennyire felpörgeti az eseményeket egy kialakuló kapcsolatban a motorozás, ki róná fel az aggódó hölgyeménynek, hogy szorosan a vezetőhöz bújik ugye :). Az út során fülesen keresztül zenét hallgattam, és egyáltalán nem okozott gondot időnként előkapni a telefont és albumot váltani, volt rá hely bőven és a vezetőt sem zavartam (észre sem vette, férfiból van).  Egy hosszabb, elnyújtott kanyarban szikrákra lettem figyelmes, mint utóbb megtudtam a vezető csizmája orrának fémbetétei koccolták az aszfaltot. Mikor ezt a vacsora során meghallottam, be kell valljam eltűnt némi szín az arcomról, de visszagondolva a szituációra, akkor az teljesen biztonságosnak, sőt mi több lazának és kényelmesnek tűnt. Igen, igen, én is tudom, hogy ez nem csak a motor érdeme, kell egy jó motoros is a dologhoz, de ez mit sem von le a BMW 1200 GS érdemeiből.

Az ominózus első szlovákiai túrát azóta számos hosszabb-rövidebb követte az elmúlt majdnem öt évben, és még egyszer sem fordult elő, hogy ne akartam volna visszaszállni, mondván, hogy nekem mára elég, elzsibbadtam, elfáradtam, motorozzon, akinek hat anyja van, országomat egy autóért. Mármint arra a motorra!

Mert volt szerencsém más típusokat és márkákat is kipróbálni.  Ezen találkozásokat nagyon ritkán koronázta siker, és csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy megérdeklődtem állandó sofőrömet, nem akar-e motort váltani. Na de kezdjük az elején, és hagyjuk a végére azt a motort, aminek a hátsó ülésére lecseréltem volna a jól bejáratott 1200 GS-t.

Történt egyszer, hogy műszakiztatni vittük a gépet, és a szakszervizben felajánlották, hogy amíg dolgoznak, elvihetünk egy R 1200 RT-t. Elindultunk egy cirka 300 km-es körre, és úgy a 80. kilométer környékén megálltunk ebédelni. Nem vagyok egy Borsószem királykisasszony, de a sült hús és a kávé között felvetettem, hogy én itt inkább megvárnám a visszafele fuvart, mert teljességgel kizárt, hogy még több mint 200 km-t üljek azon a motoron. Elzsibbadt a hátsó felem, sajgott a rossz (tornász múltamnak köszönhető) térdem, alig tudtam lábra állni. Tíz percenként kellett üléspozíciót változtatnom, és végig azon gondolkodtam, hogy de hát ezt a motort tervezték arra, hogy az ember hosszú túrákat tegyen vele szerte a világban. Köszöntem, részemről nem kértem.  Másnak természetesen bejöhet, nekem nem jött be…

A próbálkozások során ültem az új KTM 1190 nyergében (tudom, tudom, macho motor), robbanékony volt, kihagyhatatlan élmény, de kényelemben meg sem közelítette a garázsban álló BMW-t. A nagy szerelem, a nagy betűs AFRICATWIN, nem okozott sem meglepetést, sem csalódást, tudtam, hogy nem a kényelméről híres, de hát gyönyörű, legalábbis nekem. Sok más egyéb mellett, a saját motorom (BMW F 650 GS) hátsó ülését is kipróbáltam, naná hogy sok hely nincs rajta. De nem is arra találták ki, hogy egy megtermett férfi mögött órákat töltsek rajta egy halom csomag társaságában. Ez természetesen szubjektív, de számomra, utasként, egyik kipróbált gép sem tudta megadni azt a kényelmet, biztonságot és mobilitást amit a BMW nagy GSe.  Ez egyébként számomra is meglepetés volt…

Amikor utasként ülök motorra, számomra nagyon fontos, hogy kényelmesen, stabilan ülve tudjak gyönyörködni a tájban.  Hosszabb út során könnyedén tudjak ülés pozíciót váltani, ne zsibbadjon el a fenekem, a rossz térdemre rá tudjak állni több száz kilométeres út után is és ne gémberedjen el, valamint nem árt, ha nem úgy érzem magam az út során, mint egy szardínia a dobozban. Ha kell, elő tudom kapni a telefonomat és fotózni egy lassú szakaszon, és ezzel nem zavarom a vezetőt.  Eddig csak egyetlen motor volt, ami tudta mindazt, amit a garázsban álló, jól bevált 1200 GS és még többet is mutatott: ez pedig a BMW új vizes GSe volt.

Rézi, moto24.hu